Beszélgetés Magyar Péterrel - 2011. November

Beszélgetésre hívtuk Magyar Pétert, a Jobbik Ócsai Alapszervezetének Elnökét. Arról kérdeztük, hogy mi a véleménye az Alsópakonyra tervezett Mintavárosról, azaz a Kormány Szociális Családiház-építési Programjáról.

Amikor először hallottam erről a programról, nem voltam benne biztos, hogy ez a legjobb módja annak, hogy a kormány megsegítse a devizahiteleseket, de először úgy gondoltam - még ha picit önzőnek is tűnik - Ócsa városának szempontjából akár még előnyös lehet egy ilyen beruházás. Idővel azonban, ahogy egyre több részlet látott napvilágot (hivatalos tájékoztatók, sajtócikkek, lakossági fórum, stb.), egyre inkább az volt az érzésem, hogy nem biztos, hogy minden úgy fog működni, ahogy ezt mi elsőre elképzeltük. Egyre több bizonytalansággal találkoztam, és mára már úgy látom, hogy a projekt megálmodói nem mindent gondoltak végig úgy, ahogy azt végig kellene gondolni.

Mi volt az az alap koncepció, amivel még a kezdetekben egyet tudott érteni, és ehhez képest melyek azok a változtatások, amelyek miatt most átgondolatlannak véli a beruházást?

Elsősorban Ertsey Attila (építész, az ötletpályázat bírálóbizottságának egyik társelnöke) Autonóm falu című koncepcióvázlatát említeném, ami röviden összefoglalva egy teljesen önellátó, a lehető legfüggetlenebb, önálló település-szerkezetet, egy ökofalu létrehozását szorgalmazta. A jelenlegi tervek viszont alapjaiban másról szólnak, rengeteg - számomra nagyon szimpatikus - elemet mellőznek Ertsey Attila elképzeléseiből, viszont sok átgondolatlannak tűnő momentum került képbe. Általánosságban, az egész beruházást tekintve egy nagyfokú bizonytalanságot tapasztalok.

Mi az alapvető oka ennek az általános a bizonytalanságnak? Mely pontok azok, amiken keresztül tapasztaló az átgondolatlanság?

Például a lakossági fórumon is már nagyon sok kérdést feltettem, amire nem igazán kaptam kielégítő választ. Nagyon sok kérdés elől kitértek, vagy ha mondtak is rá valamit, az nem igazán a kérdésemre adott válasz volt. Ez az, ami miatt úgy gondolom, hogy bizonytalan, kidolgozatlan, átgondolatlan a projekt.

Említene néhányat, a fontosabb meg nem válaszolt kérdések közül?

Többekben is felmerült az a kérdés, hogy mennyi bérleti díjat fognak fizetni a lakásokért, ill. az egyébként is nehéz helyzetben lévők miből fogják fizetni a bérlakásokhoz kapcsolódó költségeket. Itt fog majd lakni 80 család, akik mindegyike eleve egy egzisztenciális, anyagi válságban élő, pénzügyi nehézségekkel küzdő, segítségre szoruló család. Miből fognak ők itt megélni? Egyértelmű válaszok még nem hangzottak el a kormány oldaláról, ehelyett csak pozitív, optimista nyilatkozatokat lehet hallani, viszont ezeknek az ígéreteknek a biztosítékairól, garanciáiról soha nem ejtenek szó.

Melyek azok az ígéretek, amikről úgy gondolja, hogy a kormány optimizmusa ellenére a garanciák hiánya miatt nem fognak megvalósulni?

Nem azt mondom, hogy nem fognak megvalósulni, csak azt, hogy garanciák hiányában másként is alakulhatnak a dolgok. Ilyen például a bölcsődeépítés terve. Csak példaként emelném ki a bölcsődét, de az a kormány elképzelése, hogy lesz majd pályázat, ahol a település pályázhat az intézmény megépítésének finanszírozására. Ez jól hangzik, de semmi nem garantálja azt, hogy ezen a pályázaton, ill. hasonló pályázatokon el is nyerni a város a szükséges forrásokat. Ugyan így szép ígéretnek hangzik, hogy munkahelyteremtő beruházok fognak létesülni a környéken. Nem tudunk egyetlen olyan cégről sem, aki konkrétumokkal állt volna elő. Sem tervek, sem tárgyalások, sem előzetes megállapodások nincsenek, azaz semmilyen garanciát nem látunk a majdani vállalatok betelepülésére.

A kormány optimizmusának ellenére Ön úgy gondolja, hogy Ócsa akár konkrétan veszíthet is a Mintavárossal?

Egyelőre még az a kérdés sincs tisztázva, hogy mi alapján nevezzük majd sikeresnek vagy sikertelennek a beruházást. A hivatalos állásfoglalás szerint ez egy kísérlet, de azt nem tudjuk mikor és miért mondják ki majd, hogy az első ütem hozta a várakozásokat, és indulhat a következő építési hullám. Arról sem esett még szó, hogyha kudarcnak minősül a kísérlet, akkor mi lesz a megépült 80 lakóház sorsa. Azt tudjuk, hogy három évre kötnek majd bérleti szerződéseket az első lakókkal, de azt nem tudjuk, kik fognak itt lakni három év múlva. Egy üres szellemváros lesz a településrész? Az szinte biztos, hogy nem fognak lakatlanul állni ezek a házak, vagy ha mégis, akkor vélhetően megjelennek majd az illegális lakásfoglalók. Esetleg más jellegű "rászorultsági alapra" hivatkozva helyeznek majd el itt családokat? Nem mondom azt, hogy ez így lesz, sőt picit sem szeretném, hogy ez így legyen, de rengeteg olyan kérdés van, amire a realitás talaján állva negatív válasz is adható!

Milyen más megoldást tartana jobbnak, a Mintaváros helyett? A sajtóban már rengeteg elmélet megjelent, melyek szerint jobb megoldást is lehetne találni a devizahitel-problémára. Ön melyiket tartja ezek közül a legelfogadhatóbbnak?

Én személy szerint ésszerűbbnek tartanám, ha az amúgy is megviselt családoknak a jelenlegi lakókörzetükben találnának lakhatási lehetőséget, akár úgy, hogy a bajbajutottak lakását vásárolná meg az állam, amit aztán visszabérelhetnének. Egy hatalmas egzisztenciális zuhanást követően, a bankokkal vívott reménytelen harc után nem tartom jó ötletnek, hogy a megszokott környezetükből is kiszakítsuk ezeket az embereket. Abban nem kételkedem, hogy a felépülő új környezet nagyon szép, modern és kulturált lesz, de abban már kételkednem kell, hogy mindez kompenzálja majd annak a jól megszokott környezetnek és társaságnak (barátok, szomszédok, iskolatársak) a hiányát, ami egy költözéssel jár. Itt nem csak egy beruházásról van szó, hanem családok életéről, sorsáról is beszélünk – és nem csak anyagi értelemben.

Tehát sem összességében, sem részleteiben nem tudja támogatni a terveket, de mit tud kezdeni azzal a kialakult helyzettel, miszerint a kormány szilárd álláspontja az, hogy a településrész meg fog épülni?

Jelenleg az egyetlen dolog, amit tehetek az az, hogy ahol lehetőségem adódik, ott felteszem a kérdéseim. Szeretném, ha ezek a kérdések nem puszta kötözködésnek tűnnének, helyi szinten sem személyeskedésnek vennék. Egy pillanatig sem kételkedem senkinek a jó szándékába, és én is legjobb szándékkal kérdezek. Ugyan azt mondom, hogy nem tudom támogatni a projektet, de ha a kérdéseimben felvetett problémákon elgondolkodnak a döntéshozók, már úgy érzem, nem volt hiábavaló a munkám, és talán én is hozzá tudtam valamit tenni a dologhoz. Ezen felül, ha még értelmes választ is kapok a kérdésekre, máris kialakult egy párbeszéd, ami szintén csak előnyére válhat mindenkinek.

Köszönjük a tartalmas beszélgetést.

Ócsa, 2011.11.28.
Az Alsópakony.hu szerkesztői